A tengerimalac etetése

1/4. oldal 

Azon felfogás, miszerint a tengerimalacnak nincs szüksége ivóvízre, téves. Meglehetősen nehéz megítélni, mennyi zöldféléből, gyümölcsből származó nedvtartalom fedezné a napi folyadékszükségletét, melyet nagyban befolyásol testsúlya és a környezet hőmérséklete, páratartalma is. Éppen ezért mindig tartsunk a tengerimalac előtt vizet.
  A legjobb választás egy önitató. Könnyen megtanítható ennek használatára, így a víz mindig tiszta marad. Az önitatók közül a fémcsőrűt válasszuk, ezek közül a legjobb a duplagolyós szelepű, melynél biztosak lehetünk abban, hogy nem csöpög. Az üvegcsőrű itató könnyen eltörhet.
  Ha nincs lehetőségünk önitatót vásárolni, egy vastagabb és nehezebb tálat tegyünk eléje. A tengerimalacnak különös tehetsége van arra, hogy a tálakat bepiszkolja és/vagy feldöntse.   
  Sosem ivott a tengerimalacod vizet? A legjobb megoldás, ha eltanulhatja egy másik malactól, amely rendszeresen fogyaszt vizet (ugyanez érvényes az újonnan bevezetett élelemre is, egy tengerimalac gyorsabban elfogadja az ismeretlen táplálékot, ha egy másik jóízűen fogyasztja). Ha nincs ilyen társa, az első napokban fecskendőből kell itatnod (ezekben a napokban akár egy kis szőlőcukrot is feloldhatsz a vízben), vagy az önitató csőrét kell gyakrabban a szájához vinned. Ezt nyalogatva hamar megtanulja, hogyan kell használja, s később egyedül is inni fog.

  Nagyon fontos, hogy az újonnan vásárolt tengerimalac előző étrendjét ismerjük, így nem változik hirtelen (a felelősségteljes tenyésztő/állatkereskedő pontos utasításokat ad).
  Indokolt esetben úgy változtassunk étrendjén, hogy egy hétre való, a tengerimalac által megszokott eleséget vásárolunk, s az új eleséggel keverve a korábbit fokozatosan csökkentjük.
  Általában a tengerimalac minden, az étrendjében és a környezetében történő gyökeres változásra érzékeny. Ezeket a változásokat legtöbbször stresszként éli meg. Ilyenkor szervezete kiszolgáltatottabbá és sebezhetőbbé válik. Ha a számára ismeretlen élelmet lassan, fokozatos vezetjük be az étrendjébe, és megfelelő, stabil környezetet biztosítunk a számára, számos betegségtől megóvhatjuk.
  A vadon élő tengerimalac a nap legnagyobb részét táplálék után való kutatással tölti. A háziasított malacnál a mozgás mellett a széna rágcsálása is pótolja ezt a hiányt.
  A szénának nagyon fontos szerepe van a tengerimalac táplálkozásában, egyensúlyban tartva az emésztést és koptatva a fogakat, ezért állandóan legyen előtte, hogy a nap bármely órájában hozzájusson.
  Bármilyen összetételű tápot is fogyaszt a tengerimalac, egészsége megőrzése végett mindig szükséges a naponta adagolt, friss széna.

  A tengerimalac ún. hátsó fermentáló (hindgut fermenter), emésztőszerve a kevesebb fehérjét és több rostot tartalmazó növényi táplálékot igényli, ennek folyamatos felvételére rendezkedett be. A megrágott táplálék az egyszerű gyomorból - viszonylag kis űrtartalma miatt - hamar ürül, a nem rostalkotó szénhidrátok (keményítő, cukrok) egyszerű cukrokká bontva a vékonybélben fölszívódnak, közben a tartalom nem bontott hányada gyorsan továbbhalad, majd a vastagbélbe, pontosabban a vékony- és a vastagbél határán levő, nagy űrtartalmú vakbélbe (cökumba) érve lelassul, kedvező feltételeket teremtve a mikrobiális emésztésnek. A rostos cellulóz egy része a vakbélben élő cellulózbontó baktériumok segítségével bomlik.
  A fehérjeemésztés döntően a vékonybélben zajlik, a legtöbb makroelem, nyomelem és vitamin is a vékonybélből szívódik föl. A vakbélben élő egészséges bélflóra baktériumai a létfontosságú B-komplex vitaminokat a tengerimalac számára megtermelik. A baktériumok folyamatosan pusztulnak és szaporodnak. Az elpusztult baktériumokban igen sok fehérje van, ezek a baktériumok a puha széklettel távoznak (a vadon élő tengerimalac számára ez fontos fehérjeforrás - a természetben fellelhető rostos növényekben kevés a fehérje). Az emésztés során keletkező bélsár a fehérje és egyéb hasznos anyagok - élő segítő baktériumok, aminosavak, mikroelemek, K-vitamin - mellett jelentős mennyiségű B-vitaminokat (!) tartalmaz. E puha bélsarat a tengerimalac a végbeléből szedi és fogyasztja. A puha széklet az első emésztés terméke, mivel a tengerimalac koprofág állat, ezt újrahasznosítja, vagyis újra megemészti. A közönséges ürülék, a már másodszor megemésztett, száraz és keményebb (vég)termék nem tartalmaz ilyen (hasznos) anyagokat.
  A vakbél űrtartalma a tengerimalac emésztőtraktusának kb. a 65%-át (!) teszi ki.

Ezen az oldalon:
 A folyadékszükségletről
 Neofóbia, az újtól való félelem
 A széna fontossága
 A tengerimalac emésztőrendszerének működése

A tengerimalac etetése - 2. oldal:
 Szénafélék
 A széna sokoldalú, serkentő hatása
 A fogakról, C-vitamin-szükségletről, zöldetetésről, röviden
 Gyógynövények

A tengerimalac etetése - 3. oldal:
 Pár szó a vegyszerezett növényekről
 A táplálék kalcium-foszfor aránya
 A tengerimalac által leggyakrabban fogyasztott zöldfélék, zöldségek és gyümölcsök
  Az étrenddel kapcsolatos tanácsok, ajánlások

A tengerimalac etetése - 4. oldal:
 Búzacsíra, búzafű, árpafű, mint gazdag ásványianyag-, és vitaminforrás
 Korpa-búzacsíra keverék a gyenge és/vagy kis súllyal született kölyköknek
 A magkeverékről - hogyan, mennyit
 Szpeciális tengerimalactáp
 Dísznövények, kábelek, mint kockázati tényezők

Mondovics Geda
Copyright © 2001-2009. Minden jog fenntartva.
Adatvédelmi nyilatkozat