Tengerimalacok élősködők okozta betegségei

Atkák | Tetvek | Gombák | Protozoák | Férgek

 2/5. oldal 

Trixacarus caviae bőratka - angol nyelven „Sellnick mite”, vagy „Mange mite” néven ismert.
  Rendkívül veszélyes élősködő, a tengerimalac rendszerint egy fertőzött tengerimalaccal való kontaktus során, vagy - kellő körültekintés hiányában - akár a peték behurcolása által fertőződik. Ezek a paraziták a megtámadott szervezetet ritkán hagyják el (dörzsölés, kefélés által néhány példány lehullhat). Új gazdaállatot rendszerint csak túlszaporodás, vagy a fertőzött kisállat halála esetén keresnek. Mivel ezek az atkák csak tengerimalacokon élnek, szaporodnak, megfelelő gazda hiányában általában 3 hét alatt elpusztulnak. Ugyanakkor a peték, melyek a bőr alatti járatokban húzódnak meg, akár a szabadban is hosszú ideig életképesek maradnak. A Trixacarus caviae élősködő az egészséges kisállat szervezetében tünetmentesen is jelen lehet, s benne akár hónapokig, évekig lappanghat, úgy, hogy csak valamilyen ellenállóképességet csökkentő hatásra (stresszhelyzetben, fialás előtt - a vemhesség utolsó heteiben - , vagy egy bizonyos betegség során) lobban fel. Ilyenkor a legyengült szervezeten gyorsan elszaporodik, s kezeletlenül a tengerimalac előbb-utóbb elpusztul.
  A kifejlett példányok a bőr felületén találhatók, párzás után a nőstény a felbőr alá befúródva 1-2 cm hosszú járatokat ás magának, s ezekbe 3-4 tojást rak. A hím életének legnagyobb részét a bőr felszínén tölti, s a nőstényhez viszonyítva rövidebb ideig él. A tojásból 3-10 nap alatt kelnek ki a lárvák, lassan kifejlődnek, végül a bőr felületére kerülnek, itt párzanak, majd a ciklus újra ismétlődik. Az iszonyatos viszketést a bőrben meghúzódó lárvák rágcsálása okozza, a tengerimalac emiatt valósággal szenved (!). Leginkább a test törzsén, a hátsó lábak között, vagy a fülek, illetve a nyak környékén jelennek meg, kezdetben egészen kis területen. Ezek az atkák szabad szemmel nem láthatók, testhosszuk 0, 2 - 0, 3 mm-es, gömbölyű, lábuk rövid. A bőrön gyakran pontszerű (korpaszerű) parányi kitüremkedések, gömböcskék fedezhetők fel, ezek a bőr alatti atkák, peték. Kezdeti tünetként a bőr kipirosodik (világos szőrű állatoknál jól látható), a fertőzött részeken a szőr erősen ritkul, pörk keletkezik, vakarózás következtében a bőrön sebek, allergiás gyulladások, kéregszerű képződmények jelennek meg. A bántalom idültté válásával a bőr megvastagszik, a tengerimalac lassan dehidratálódik, s a nagy fájdalom miatt étvágytalanná válik. Súlyos (elhanyagolt) állapotban az epilepsziához hasonló tünetek - rángatózás, görcsös rohamok - jelentkeznek nála.

A bőr alatt meghúzódó (Trixacarus caviae) élősködők ellen nagyon jónak bizonyult a bőr alá beadott Ivermectin (Ivomec) injekció, melyből kölyöknek és növendék tengerimalacnak 0, 1 ml-t, felnőtt tengerimalacnak pedig 0, 2 ml-t kell adagolni, ha 0, 1 ml=0, 1 mg Ivermectin. Ezt a kezelést 10 nap után még egyszer ismételni kell, hogy az élősködők petéiből kikelt paraziták is elpusztuljanak. A fertőzött tengerimalac közelében lévő társa is kezelést kap, akkor is, ha tünetmentes. A kezelés vemhes nőstényeknél is alkalmazható, 340 grammnál kisebb súlyú kölyköknél azonban, ha mód van rá, ne alkalmazzuk, az állatorvos tanácsát ilyenkor feltétlenül ki kell kérni.
  Az Ivermectin (Ivomec) csak az állat súlyának megfelelő dózisban adható, a nagyobb mennyiségben történő adagolás súlyos mellékhatásokkal, vagy akár halállal végződhet. Minden egyes esetben állatorvos tanácsát érdemes kikérni, mert az Ivermectin többféle csomagolásban és koncentrációban (!) kapható. Az Ivermectin adagolása mindig az állat súlyát figyelembe véve történik, ez mg/ttkg-ban megadott érték, ahol a mg az Ivomec adagot, a ttkg pedig az állat súlyát jelenti. Pl. ha a birkák számára gyártott Ivermectint választjuk, ennek koncentrációja 0, 8 mg/ml. Ebből 0, 25 ml adag 0, 2 mg Ivermectint tartalmaz, ez a dózis egy 1 kg testsúlyú tengerimalac számára megfelelő és biztonságos (vagyis 0, 2 mg Ivermectin/1 kg testsúly).

  Az Ivermectin egyes esetekben topikus - helyi, külsőleg ható - gyógyszerként is alkalmazható pl. Magyarországon SH-Rodemectin spot on oldat, vagy nyugati országokban pl. Beaphar Ivermectin Spot On vagy Xeno 450 Spot-On csepp formájában, de csak akkor, ha az állatorvos ezt speciel ajánlja. Ilyenkor a tengerimalac súlyának megfelelő (!) adag a fülek mögötti szőrnélküli helyre kerül. Külsőleg alkalmazva az ajánlott dózis 0, 5mg/ttkg, vagyis egy egykilogramm súlyú tengerimalacnak 0,5 mg Ivermectin.
  Viszonylag új kezelésként, megfelelő dózisban (!), tengerimalacnál külsőleg az Ivermectin tartalmú készítmény helyett a Selamectin (Revolution, Stronghold) spot-on készítmény is alkalmazható, ez a Trixacarus atkák és a tetvek ellen hatásos. Mivel különböző koncentrációkban kapható, tengerimalacnál csak az állatorvos utasításai szerint szabad eljárni!

  Az Ivermectin (Ivomec) gyógyszer rendkívül hatékony, ha a tengerimalac állapota továbbra sem javul (rendszerint a viszketés már a kezelést követő első napokban megszűnik, s a bőr két héten belül teljesen meggyógyul), lehet, hogy gombafertőzésben, vagy egyéb betegségben szenved. Ebben az esetben az adott kórképnek megfelelő kezelést kell alkalmazni (néha a tengerimalac akár több betegségben is szenvedhet). Fertőzés esetén a karmok gondozása még nagyobb figyelmet igényel, a szakszerűen és rendszeresen vágott karmok a bőrt kevésbé sértik. A gyógyszeres kezelés mellett a kisállat szervezetének ellenállóképességét is erősítenünk kell, a különböző bőrbetegségben szenvedők az egészségesekhez viszonyítva kétszer annyi C-vitamint igényelnek. A C-vitaminban gazdag táplálék mellett ilyenkor szükséges a C-vitamin tabletta vagy csepp formájában történő adagolása is, a tengerimalacnak ajánlott mennyiség naponta egyszer kb. 30-50 mg legalább 7-10 napig.
  Egyes korábbi, tengerimalacbetegségeket összegző jelentésekben Sarcoptes scabiei (embert is megfertőző) rühatkával vagy Notoedres muris atkával fertőzött tengerimalacokról számoltak be. Mivel hasonlóak, ezek az atkák könnyen összetéveszthetők, Harkness és Wagner szerint a jelentésekben szereplő fertőzéseket szintén Trixacarus atka okozta.

Ezen az oldalon:
 Trixacarus caviae, bőratka

Tengerimalacok parazitás betegségei - 1. oldal:
 Az élősködőkről általában
 Az atkákról

Tengerimalacok parazitás betegségei - 3. oldal:
 Chirodiscoides caviae, szőratka
 Cheyletiella Parasitivorax, szőratka
 Psoroptes cuniculi, fülatka
 Demodex caviae, szőrtüszőatka

Tengerimalacok parazitás betegségei - 4. oldal:
 Tetvek
 Parazitaellenes samponnal való fürdetés
 Gombák

Tengerimalacok parazitás betegségei - 5. oldal:
 Protozoák
 Férgek

Mondovics Geda
Copyright © 2001-2008.
Minden jog fenntartva.